Bekapcsoltam a tévét, és éppen egy horrorfilm utolsó jelenete ment. Nem tudtam megakadályozni, hogy lássam. Élve elégettek egy embert máglyán. A sok geci, aki csinálta, csak állt körben és nézte...

Bennem ezek elképesztően mély indulatokat képesek szülni. Van valami nagyon mély, zsigeri indulat bennem, ami akkor jön ki, ha azt látom, hogy igazságtalanság történik, ha emberek szándékosan ártanak a gyengébbnek. Ez a k***szott film olyan feldúlttá tett, hogy majdnem földhözvágtam a laptopot, és legszívesebben törnék zúznék, amiért ilyen emberek vannak, akik ennek a forgatásában részt vettek, olyanok vannak, akik ilyet megrendeznek, de legfőképp, mert régen voltak olyanok, akik ezt a valóságban is megtették. Sírhatnékom van...

Legutóbb akkor éreztem ilyet, mikor a Sötét Lovagot néztem moziban. Van a végén az a jelenet, amikor az önmagából kifordult Harvey Dent elveszi Gordon felügyelő gyerekét és mondja neki, hogy most ugyanúgy meg fogja ölni, mint ahogy az ő (mármint Gordon) hibájából meghalt az ő (mármint Harvey) barátnője. És amikor ez a jelenet volt, és amikor odatartotta a fejéhez a pisztolyt, azon kaptam magam, hogy majdnem felálltam és bekiabáltam, hogy "TAKARODJ ONNAN ÉS ERESZD EL, TE SZARHÁZI!!!". Nem tudom, honnan jön ez az érzés belőlem, de ilyenkor nagyon erősen fel tud törni és érzem, hogy erőt visz az izmaimba...